Elindult a céges karácsonyi buli szezon, semmi uj, szépen felöltözve jól berúgnakfish and chips dupla dózis

Karácsonyi utcai vásár jópofa ötketekkel, pont ugyanugy néz ki, mint nálunk

A fô utca karácsonyi csomagolásban

Kajakozunk a szomszéd tengeröbölben

Esti séta eukaliptusz erdöben és öbölben

Nehezen szárad a börcipô, én inkább fürödtem egyet

Suli után kijöttek a beachre, baró 

Még mindig opera, semmit sem változik

A Pippilotti Rist kiállitàs plakátja a Kortárs Müvészeti Muzeumon, egy mélyreható élmény

Megérkezés a kikötöbe

A világvaros tornyai a napi hajóval

De hát ekkora? A tegnapi még nagyobb volt...

Regi városmag, a Rocks, benne a régi hajotársaság epulete uj hajoval

Beesteledett, sydney torony

A legerôsebb benyomásom az emberekrôl, hogy kedvesen mosolyognak, szinte mindenki és nem spórolnak vele. Az útlevél vizsgáló is mosolyog, a pénztáros is, a pincér pláne, az utcán is mosolyognak, egyszerûen kedvesek. Mintha még a fertôzés nem èrt volna ide. Azonkivül lazák, nem görcsölnek, hogy lesz, megoldódik. Ez néha kicsit nekem már túl lassú, nekik nem. Egyedül Wellingtonban láttunk sietni embereket, fel is tûnt. Autôt is igy vezetnek, szépen sorban mennek az úton , nem elôz, nem fékez, megyünk együtt 90-nel, nem zavar. Már ahol találkzunk egy másik autôval, nem ritka az óránkénti 3 autô sem. Csak a kamionok pörögnek, a többiek nyugisan. Azt hiszem, még természetesek, mint a természet, amelyik körül veszi ôket. Ahol látni, hogy az ember valamit elvesz pénzért, itt sulyosnak látszik. Pl. vágják ki az erdôt, üres dombok maradnak, újraültetett erdôk látszanak, ez itt komoly beavatkozás. Tisztaság van. A pont azt jelenti, hogy mindenhol. A városban, az út mellett, a wc- kben, mindenütt. És mintha ebben is lenne közmegegyezés, a tisztaság nem csinált itt, hanem csakúgy van. Elviszem magammal a tájak tágasságát. Kinyílik a folyóvölgy szélesen, a hegyek mögött újabb hegyek látszanak, a tengerpart végtelen, az öblök is tágasak, ezt csak fokozza, hogy kevés embert làtni. Délen alig van település. Mehetsz 50 kmereket anélkül, hogy egy házat vagy bármit látnál, amit ember készitett. Éles fény világit meg mindent. Ettôl a szineket is teltnek látod, a tenger nagyon kék, az erdô nagyon zöld, a bárányok nagyon fehérek. A természet minden formája szinte egy helyen látszik itt. Egyszerre látom a buja trôpusi virágokat és a havas hegycsúcsokat, a kiszáradt folyóvölgyet meg az ôserdôt. Élmény a javából, egyszeri élmény.

Már indulás elôtt mintát vettem savignon blanc- ból, élvezet volt, és irodalmaztam is, nehogy félrevogyem a kóstolást. A csoport megbizott bennem és a borválasztàsomban, igyekeztem megfelelnia magas elvárásoknak. Nincs benne túlzás, hogy az uj borországok mezônyében kiemelkedô ország, sokat tud a föld, a klima, valamit az emberek is hozzátehettek és sokat. Azért gondolom, hogy a világ a savignon blancot ismeri el legjobban, mert frenetikus, szájnak örömet adó, fajtájában is különleges és egyenletesen magas minôségû. Legalábbis mi még közepessel sem találkoztunk. A gyümölcsös frisseséget emelném ki. A nagyon gazdag illat utan jön. Atelt íz is,  a magas sav nem áll ki, hanem belesimul, jól lehûtve eszményi kisérôje a halnak és tengeri dögöknek. Úgy vettem észre, hogy esti beszélgetésre sajttalmis jóltársul. A palettánkon Dog Point, Yealands, Oyster Bay, Viilla Maria biztosan szerepelt, 2016 és 2017 borai, mind Marlboroughból.  A ponot gris is igen szép bortt néhány kiemelkedô ad itt, nagyon jóegyensúlyu, de kevésbé intenziv és nem elég minerális borok. Mivel a SB brutális, ehhez képestma pinot gris halványabb, de benn az elsô osztályban. Horogra került néhány kiemelkedô pinot noir is. Nemcsak a kellemesen kerek iz jön be, hanem a sokbogyóst, , gyümölcsös, aromàs közép is. Utó ízröl kevès tapasztalat gyûlt, nagyon gyorsan fogyott, különôsen bàrányhoz, szarvashoz,A legjobbakat Central Otgaoban kaptuk. A borvidékekismgyönyörûek. Szép nagy bortokok, mindenhol mintaszerûen mûvelve. A bor tükrözi az itteni embereket, tisztán, egyenesen,természetesn. 

Megérdemel egy külön bejegyzést a 27/steps nevû christchurchi étterem. Már a hely is különös. A 19.századi New Market street azért maradt meg, mert a földrengés elôtt pár évvel mûemléknek nyilvánitották és ezért meg lett alaposan erôsitve. Kissé bizarr, hogy körülötte minden összedôlt, a szines kis házak meg állnak. Az étterem azért 27 steps, mert ennyi lépcsô vezet fel a bárból az étterembe. Szûk étlap, de a legjava és a megfogalmazás már sokat ígér. Jó pohár bor és márkás kézmüves sör kellett hozzá, hogy a leomlott város hangulatát és egy esetleges ujabb földrengést odébb toljuk.  A paprika krémleves kóstoló hibátlan. Nemcsak a megsütött paprikahéj kesernyés ize, hanem a diszitésként és a lében is használt levendula( valódi!) ésibolya illata is átsüt. És akkor a fôételek. Az általam fogyasztott bárány duo medium rare bordával indított, hozzá joghurtos mártás, a puha közepe mellett  csontig lerágható, a duo másik fele comb sütve és picikre szétszedve a sült lé beleolvasztva köré zöldséggel izesitett krumplit adtak fel. Semmivel nem maradt le a szarvas java sütve párolva vagy a gombával és mas zöldségekkel dusitott rizotto sem, ezeket sajnos mások kóstolták. Igazi ínyenc vacsora koronázta meg az utazást. A kiszolgálás példás kedves. A tripadvisoron valasztottam, ott is tele van dicsèretekkel.

Rákészültünk az utolsó 410 km-es útra. A kocsikat jó elôre a ház közelèbe készítettük és kijelöltük az órát, amikor meglépünk a dagály elôl, mûködött. És már nem is tûnt nagyon hosszúnak az út, rutinosan nyomtuk, közben meg sodáltuk a változatos, hegyes völgyes vidéket, még egy spa látogatassalmis megpróbálkoztunk, hogy majd sétálunk egyet, a 34 fok meleg elriasztott és csak egy jó kávé + fagyira futotta. Vidáman mentünk Christchurchbe, hogy minden ok, egy szép séta, zàróvacsi. A folyó partot öreg platanok árnyalják, romantikus , és néhány szép épület mellett kerestük a belvárost. Nehezen esett le, hogy az már nincs, elvitte a földrengés. Torkunkon akadt a szó, mikor a  z összeesett katedrálist megláttuk, az újrakezdés megannyi jelét, ugyanakkor látható, hogy valami elveszett itt és ha lesz is valami, az már nem az lesz. Az ember önkéntelenül is háborúra gondol, az, hogy 1 perc alatt eltünt egy város, nekem nem megfogható, hirtelen besötétedett. Három hete nemhogy tragédiát nem láttam, inkább csak mosolyt. Botorkáltunk az egyetlen megmaradt régi utcában, véletlenül ráakadtam benne a kiszemelt étteremre, elköltöttük a kitünô zárô vacsorát, lásd külön gasztro blog, és igy zárult a túránk. Nagyon elégedettek vagyunk mindannyian, kiemelkedô utazás és élménygyûjtés volt gondtalanul.��

Lustán indult a vasárnap, a teraszon olyan meleg van, hogy behúzódtunk a reggelivel. Bámuljuk a vizet, vissza ne menjen még. Gáborék kipróbálják a ház kajakjait, mi is sétálni megyünk kajakkal, remek szórakozás. A szomszéd strandon fürdenek, aztán megint eltûnik a viz, áthivjuk a szomszédból a tulaj fiát, aki palacsintàt süt nekünk. Sokat elmondaz országról, az életükrôl. Van benne a lassúságból, hogy majd kialakul, kicsit ilyen hátradôlôs lehet az általános hangulat. Tényleg a könnyedség mellett mintha ez is jelen lenne, valahogy megoldódnak a dolgok. A délutáni pihenönk után bementünk a városba, sétáltunk egyet a tengerparton és a nalementét a tengerre nézô asztalnál töltötttük. Az ôzfilé wellington módra( tésztába sütött gombamártással jött) remek választásnak bizonyult. Most megint nô a viz, egy óra mulva már nem lehet kimenni a házból. Reggel korán elhúzunk, mert jön a dagály!

Blenheim a központja a Marlborough borvidéknek, innen jön az ujzélandi borok háromnegyede. Villa Maria még éppen nyitva volt, Gábor csikorgó fékkel futott be a birtok kostoló termébe. 7 millio palackos birtok, a horvàt származású tulaj ötven éve fejlesztgeti az üzlete, a borokat. A felsô kategóriát kóstoltatják, a fiatal szakértö lelkesen magyaráz, én meg lelkesen követem, beszélgetünk. Savignon Blanc, Pinot Grit, Chardonnay és Pinot Noir kerül poharvégre, a többiek is belekóstolnak ,nekem hagyják a terepet. Kiemelkedô példányok, a savignon blanc friss, üde, savas, gyümölcsös, és mégis kerek, hogy csinálják? Gôzöm nincs. A Pinot Gris nekem nagyon semleges, szép, kicsit jellegtelen, a Balaton Felvidéghez szokott szájnak. Itt agyagos a talaj, talán azért. A chardonnay teljesen más itt, ez nem az én borom. A pinot noir viszont egy kellemes, tiszta, sok bogyós álom, még tartanám, de lejárt az idônk. Probálkoznak  malbecet, bordoit is csinálni, nem ezért jöttünk, egy uveggel és egy sapkával boldogan, elégedetten távoztunk.