A legerôsebb benyomásom az emberekrôl, hogy kedvesen mosolyognak, szinte mindenki és nem spórolnak vele. Az útlevél vizsgáló is mosolyog, a pénztáros is, a pincér pláne, az utcán is mosolyognak, egyszerûen kedvesek. Mintha még a fertôzés nem èrt volna ide. Azonkivül lazák, nem görcsölnek, hogy lesz, megoldódik. Ez néha kicsit nekem már túl lassú, nekik nem. Egyedül Wellingtonban láttunk sietni embereket, fel is tûnt. Autôt is igy vezetnek, szépen sorban mennek az úton , nem elôz, nem fékez, megyünk együtt 90-nel, nem zavar. Már ahol találkzunk egy másik autôval, nem ritka az óránkénti 3 autô sem. Csak a kamionok pörögnek, a többiek nyugisan. Azt hiszem, még természetesek, mint a természet, amelyik körül veszi ôket. Ahol látni, hogy az ember valamit elvesz pénzért, itt sulyosnak látszik. Pl. vágják ki az erdôt, üres dombok maradnak, újraültetett erdôk látszanak, ez itt komoly beavatkozás. Tisztaság van. A pont azt jelenti, hogy mindenhol. A városban, az út mellett, a wc- kben, mindenütt. És mintha ebben is lenne közmegegyezés, a tisztaság nem csinált itt, hanem csakúgy van. Elviszem magammal a tájak tágasságát. Kinyílik a folyóvölgy szélesen, a hegyek mögött újabb hegyek látszanak, a tengerpart végtelen, az öblök is tágasak, ezt csak fokozza, hogy kevés embert làtni. Délen alig van település. Mehetsz 50 kmereket anélkül, hogy egy házat vagy bármit látnál, amit ember készitett. Éles fény világit meg mindent. Ettôl a szineket is teltnek látod, a tenger nagyon kék, az erdô nagyon zöld, a bárányok nagyon fehérek. A természet minden formája szinte egy helyen látszik itt. Egyszerre látom a buja trôpusi virágokat és a havas hegycsúcsokat, a kiszáradt folyóvölgyet meg az ôserdôt. Élmény a javából, egyszeri élmény.