Lustán indult a vasárnap, a teraszon olyan meleg van, hogy behúzódtunk a reggelivel. Bámuljuk a vizet, vissza ne menjen még. Gáborék kipróbálják a ház kajakjait, mi is sétálni megyünk kajakkal, remek szórakozás. A szomszéd strandon fürdenek, aztán megint eltûnik a viz, áthivjuk a szomszédból a tulaj fiát, aki palacsintàt süt nekünk. Sokat elmondaz országról, az életükrôl. Van benne a lassúságból, hogy majd kialakul, kicsit ilyen hátradôlôs lehet az általános hangulat. Tényleg a könnyedség mellett mintha ez is jelen lenne, valahogy megoldódnak a dolgok. A délutáni pihenönk után bementünk a városba, sétáltunk egyet a tengerparton és a nalementét a tengerre nézô asztalnál töltötttük. Az ôzfilé wellington módra( tésztába sütött gombamártással jött) remek választásnak bizonyult. Most megint nô a viz, egy óra mulva már nem lehet kimenni a házból. Reggel korán elhúzunk, mert jön a dagály!