Nehéz szívvel hagytuk el a taupoi házat. Itt akár lakni is lehetne. Kiderült, hogy a háztulajdonos egy 80 éves néni, aki bement egy öregotthonba, miután meghalt a férje és egyedül maradt. Az út Wellingtonba változatos tájakon vezet, dimbes dombos zöld hegyek , meredek folyóvölgyek, tágas sivatag váltogatták egymást, jó hosszú utca. Wellington egyszerre modern nagyváros, békés, nyaralós, evezôs, vitorlázós tengerpart, elegáns fekvésû domboldalak, tenger minden mennyiségben. Sétáltunk egy nagyot az öbölben, és a zsufi belvárosi utcában betértünk az Olive- ba vacsizni. Magyarul fogadtak: a pincérnô szerelme Hercegszántóról jött, Pécsett nyaraltak, ö meg jó étvágyat kivant, kicsi ez a bolygó. A menüt ettük Gáborral: fekete pudinggal töltött ravioli, báránysült torma szosszal, brie sajt tál, nyami. A hölgy Hawkes baybôl valo Viognieret ajánlott hozzá, nyert. Korán volt takarodó.