Az èrdeklôdésre való tekintettel a ví zi dolgokkal folytatnám. A lista élére a zöld kagyló kivánkozik. Itt a szomszédban szedik nagyban, azaz a Déli sziget északi csúcsán Marlborough megyében. A kagyló dupla akkora, mint a belga fekete, a benne lévô kagylóhus és legalább kétszer nagyobb. Kiválóa az állaga, vajas az ize. A hozzávaló szósz fokhagymás, zöldséges és Tejszinnel gazdagitják. Elôétel, fôétel is lehet, mennyei- külön köszonet Viktornak, aki felkészített erre. A halakat napi fogásként kinálják , fogalmam nincs, hogy melyiket hogy hivják, vagy egyszerüen sütve tálalják, vagy sörtésztában. Mindegyik fehér húsu, a leglazább a kék tôkehal volt. A hallevesbe mindent belefôznek, halat, kagylót, rákot, ahogy illik, a levét tejszinnel süritik, fincsi. A közönséges halétel a fish and chips, nem tudtam megállapitani, milyen hal kerül bele, lehet jó és rossz is, mint bármelyik fast food.  Van itt lazac és homár is, a füstölt lazac igen jó volt a friss savignon blanc- val. Ami a pisztrángot illeti, étteremben nem kapni. Csak horgászni szabad, engedéllyel, kereskedelembe nem hozható. És végül, van egy halcsemege, a whitebait. Szó szerint apróhalnak mondanám, de nem az, hanem ivadék, még nem teljesen hal, átlátszó. Elôètelkent sütve szendvicsbe teszik, vagy fôételként belesütik tojásba, vagy krèmet készitenek belôle. Szendvicsként próbáltam, furcsa egy szerzet, ittenieknek delicatesz.