Találkoztunk Lindával Te Anauban  pénteken,  a budafoki lánnyal, aki Wanakában lakik és lelkünkre kötotte, hogy látogassunk el oda, mert gyönyörû és menjunk vasárnap, mert akkor kézmüves vásar van és a Józsi kürtôskalacsot ( chimney cake nek hivja)süt minden ujzélandi öromére. El is indultunk, esôre készülve, mint eddig minden nap. Ma persze sütött, mint ahogy kell, 20 fok felett volt, ès a szerpentinen mentunk át, bámulatos út, mèg itt is az egyik legszebb. A tónál a kedves kisváros, a csendes part ès a festöi táj fogadott. A vasárnapi vásár majd jövô vasárnap lesz, kalács ugrott, helyette Linda integetett felénk, mert itt is találkoztunk, meglepetèsnek kicsit erôs, de hát világ kicsi. Tôle értesültünk, hogy itt rengeteg a depressziós, az elszigeltséget és a kisvárosi èletet inem birják, hm? Kicsit felmentünk a nemzeti park felé is, ez a vidék inkább profi mászóknak van és ut sincs, csak terepjárós, hamar lemondtunk róla. Wanakában mèg megcsodáltuk a strandolókat, fürdözoket, aztán egy teraszon remek seafood chowdert ettem( ez egy sürü leves tele tengeri dögökkel, San Franciscobólismerem, ott crab chowdert esznek) , aztán visszafelé Queenstown felè. El is eredt az esô, persze èppen én vezettem, megálltunk egy utszeli gyümölcsarusnál, gazdag választék, èpp a cseresznye èrik. Ez , mármint Central Otago egy fontos borvidék is, ezért a bájos Arrowtownban megálltunk és a borboltban feltankoltunk a legjobbakból, beszámoló késôbb esedékes. Csendes vasárnap este készülünk a holnapi 400 km-es útra, ami a Nyugati Partra vezet. Ami mögöttünk van, fantasztikus, lenyûgozô természet. Ha az Északi Sziget érdekes, a Déli meg egy természeti csoda, érintetlen, vad, fennséges, idáig.