A Foxnál A Fox gleccser tele objektivvelA Tasman tengerKék csapat és piros csapat szomorkodik a Wanaka tónálA wanaka tó, nincs beszinezve, ilyen
Már 9 - kor elindultunk Queenstownból, hogy jó korán elérjük az aznapi úticélt, a 400 km- re esô Franz Josef gleccser várost.,Hát ez nem jött össze, egyrészt útközben is rengeteg a látnivaló, másrészt nem lehet ezekrn azegysávos hegyi utakon rohangálni, hegyre fel völgybe le, estére már slalom pályán éreztem magam. Egyesek szerint 16 szor álltunk meg megnézni valamit, nem számoltam, eddig nem is tudnèk elszámolni. Szendvicseket vittünk, meg rengeteg vizet az útra, még mondig 20 fok felett van és süt a nap. Itt 20 fok a napon olyan meleg, mint otthon 30. Útunk fô állomásait emliteném, fôleg azokat, amihez nem mellékelek képet. A Kawatau folyó hídjáról bungy jumpingot gyakorol a nagyérdemû. Nézni rossz, nemhogy ..., még lenézni se bírtam a hidrol- 50 méter mély. A következô hidnál aranyat bányásztak, kis szerencsével ma is találhattunk volna. Az út meredeken haladt a Hawea és Wanaka tavak között, a Wanaka úgy tükrözôdött a pufi felhôs égbe, hogy azt sem leírni, sem lefotôzni nem lehet, azért megpróbáltam. A Haast hágó után ereszkedünk lefelé, de nincs vége a hegyeknek, hatalmas zuhogók, vízesések és szurdokok között visz az után. Kiszélesedve olyan széles deltában gyülnek össze a folyól, hogy nem látni a túlpartra. Hidak százain megyünk àt, hol nekünk van elônyünk, hol szemben, mindenki türelmesen vár, nincs komoly forgalom. Ember alig lakik erre, települések nagyritkán, a természet uralkodik itt, ez a vadon. Haast egy osztráknutazó volt, 1860 -as éveknben fedezte fek ezt a vidéket, még egy város is viseli a nevét, abban 300-an laknak. Kiértünk a Tasmán tengerhez, nincs ilyen kék, amit ez a tenger produkál. Egy tonga lány segitett felhivni a motelt, hogy késôn érünk oda. Még sosem láttam tonga lányt, rá is kérdeztem ,hogy honnan való. Kicsit elszégyeltem magam, ez az ô vidékük, nekem egyik polinéz nép még olyan, mint a másik. Sietve kaptattun fel a Fox gleccserhez, kicsit csalódtunk, keveset látni belôle, az is piszkos fekete, a táj körülötte félelmetes, szürke színü folyó osztja meg a kopár, köves tájat. Megérkezésünket Jozefban kitûnô vacsorával ünnepeltük, alighanem a bárány csülkérôl külön kell megemlékezzek, így is locsogósan hosszú lett ez a napi report, az menti, hogy a nap is igen hosszú volt.