Az északi sziget kellôs közepe a legrégebbi nemzeti park a Tongariro. Kettôs Unesco örökség: A vulkáni hegyei miatt és a maori szent helyei miatt is. Amúgy tök megérdemli. Ragyogott a nap is ránk, azt hiszem mázlisták vagyunk, elôzô nap nem is lehetett kirándulni, olyan rossz idô volt. Az irodában ajánottak egy szerény túrát, lehet, hogy rám néztek és nem kérték ela nyugdijas bérletemet. A többség a Taranaki Fallshoz ment, angol diàkcsapatokkal és nyugdijas párokkal is talàlkoztunk. Az ember nehezen veszi le a szemét ezekrôl a csucsokrol út közben is, ugy szep, ahogy van, csak ki ne törjön ma, utoljára 1995-ben tette. A folyô völgy ôserdejen túl a vulkáni maradékok között turáztunk. Kicsit beöltöztünk télire, ha felmentünk volna a vulkán kupjához, ott talán hideg lett volna, igy viszont a hatizsakban maradtak a vedofelszerelések, közel 20 fok lehetett. Taupoban vacsiztunk, a Bistrot ajánlották nekünk, és bejött. Füstölt halas chowder, azaz süritett levessel indult, a kép nem tudja leirni az izorgiat afüstölt és a zöldsegek közott, aztán a skót steak jött, micsoda hús es hozza repa püré és mandula kicsit bolonditva, a lezárás csoki szuflé csoki fagyival, hát igy telt a nap. Este gyorsan elcsendesedtünk a pohár bor után.