Napló arról a kalandról, ahogy a nyugdijas éveim elkezdôdtek

Kalandtúra-NZ

Kalandtúra-NZ

Napos délután a wellingtoni botanikus kertben

Nevek nélkül sok képpel

2017. november 22. - Kékszakállas

0c33e0e2-d166-46d3-b725-42a435af410b.jpegfc453e58-e96b-4cd8-b437-845bd79c3ce6.jpeg7e66c150-27c0-4cef-8b70-5d961e795c33.jpeg13b790de-186a-4c38-835b-5b459b2f901c.jpeg5bf8f3d2-8f06-4112-b4e2-6eb4ba6853a3.jpeg2984e451-59dc-4734-8622-a520c242f954.jpeg

347d7f86-4364-4b56-bb13-0cfd92577582.jpegCable car visz fel a dombtetôre a városból. Szép a kilátás, egyszerre látni a Tasmán tengert és a Csandes Oceánt, szserencsés fekvésû város, uj-zélandi értelemben “csak” szép. A botanikus kert150 éves, épp tavasz van , minden virágzik. Hogy mi minden , nem mennék bele szakmai segítség nélkül. A rózsákat megismertem, különosen a Leonardo da Vinci névre hallgatót, ilyet Gyuriék kertjében láttam. A képek minôsége nem engem dicsér, Anna barátunk kölcsöngépévl kattogtatok nagy élvezettel, köszi Anna!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nzperiksz.blog.hu/api/trackback/id/tr7413347315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása