Bérelt kocsival húzunk délre, kb 300 km, nem tünik nehéznek, ám a jobbkormányos balra húz, nem érzem pontosan a szélét az utnak vagy a sávnak. Ezt a Toyota úgy segíti, hogy ha kinakarsz menni a sávodból, pittyeg. Na ez végig pittyegte az utat, keresem, hogy hol lehet kikapcsolni! A Taupoi tóra néz a házunk, és itt most le is ragadnék, ezt a kilátást kérjük csomagolni, visszük. Nagyvonalú tágas táj, kristálytiszta levegô, éles fény, buja növényzet szines virágokkal, tisztaság, rend és nyugalom, innen nehéz elmozdulni. Az elsô kávét szürcsöltük a teraszon, nem szóltunk semmit, csak bámultunk. Elugrottunk a hukai vízeséshez, 10 percre van, hirtelen beszükül a Waikeke folyó és robajlik a sok víz , csattog a fényképezôgépek zárja. Kiraboltunk egy nagyobb élelmiszerboltot, hátha háború lesz, szerintem itt sose lesz, vacsit fôztem- citromos borjú édes krumplival és zöldéggel, nem is rossz. Borjút lehet kapni, mint minden mást is, szinvonalas a cucc. Kísérletezünk a pinot noirokkal, most Oyster Bay volt a márka, jegyezzük fel.