Wai-po-Tau-ba látogattunk, azt ígérték, hogy ez a csodák földje, tényleg. A szaggal kéne kezdeni, ahogy kiszálltunk a kocsiból, megcsapott a kén lehellete, összetéveszthetetlen vegyészorr emlék. El ne hagyd a kijelölt utat! - írják rendületlenül, hát olyan nagy kedvem nem is lenne elhagyni, fortyog, rotyog, párolog minden. Nem látni, hol hideg, hol forró, a Föld kirakta itt a belsejét, nyitva maradt a szája. Ez a vidék nem egy vulkán, aztán na jól van, húzódjunk, ez mindenütt az. Színek, formák, barlangszerû tölcsérek, tavak között sétálunk, valójában nem gyôzünk fotózni. Ezt az élményt nem adhatja vissza kép, minden érzékünkkel itt voltunk, hogy egyáltalán fogalmunk legyen, hogy milyen lehet belülrôl a Föld, már ezért megéri a repülôjegy, amúgy velünk volt a fél világ, aki eljön Uj-Zélandra, ide biztosan eljön.